Betonolvasztó kánikulában érkeztem meg a tett színhelyére, a hiperszériás csúcsmodellként magasodó oladi templom körzetébe. Érkezésem apropója egy velős interjúféleség, melyet egy olyasvalakivel kell lezavarnom, akit széles körben ugyan nem, de a hazai hip hop társadalom berkein belül nagyon is ismernek: ő Deego, aki magas hangfekvésével és unalomba soha nem torkolló szövegeivel már a kezdetekben belopta magát a hazai rapkedvelők szívébe. Szobájába belépve legendás hip hop jamek és hájtek videojátékok plakátjai, nomeg egy kaliforniai rendszámtábla köszön rám a falakról, tudatosítva az ártatlanul szemlélődő vizitorban azt a tényt, hogy itt bizony nincs szó köntörfalazásról, a srác tényleg komolyan veszi magát. Az ablak mellett mindennapi tevékenységének áramkörökből és adathalmazokból álló lelke, a számítógép áll. A szövegelésen túl ugyanis már egy jó ideje saját zenei alapokat is gyárt, de ne szaladjunk ennyire előre... Balázs körülbelül akkor folydogált bele a hazai hip hop életbe, amikor az éppen beindulni látszott. 1994 tájékán haverokkal együtt kezdett rászakadni a nyugati oldali (west coast) rapre, melynek jellemzői a már-már szétesés határát súroló lazaság, a prostikról és zöldhasúakról szóló, kaliforniai napfény itatta szövegek. Két év múlva összehozta a sors a Suicidal Lifestyle nevű szegedi breaktánc-formációval, akik viszont rendesen becibálták őt a susnyásba. Megismertették vele a zene másik oldalát is, a kevésbé populáris irányvonalat, melynek egyik legjelesebb képviselője a mostanra már vallásossá vált nagy tanító, KRS-One. "Tőlük tudtuk meg, hogy ebben a műfajban tényleg van valami. Megismertettek minket a hip hop négy alapvető elemével (rap, break, graffiti, scratch), rávilágítottak, hogy intelligens dolgok vannak az egész irányzat mögött. Egy év alatt óriásit fordult nálam minden, teljesen másképp kezdtem gondolkodni az egészről." A szegediektől látta először a zenei alapokra való spontán szövegelést, melyet hip hop körökben freestyle-ként emlegetnek. Ez hasonló az ún. önműködő íráshoz, amit még az 1900-as évek első felében találtak ki szürrealista írók: vagyis hagyták, hogy kezük saját életet éljen, és minden különösebb átgondolás nélkül papírra vetették az éppen eszükbe jutó kifejezéseket. A freestyle hasonlóképpen működik, csak éppen verbálisan: az MC a sor végi rímekre ügyelve elmondja azt, ami éppen bevillan, mellőzve az előre megírt sorokat, de figyelve a frappánsan megcsavart mondanivalóra. Deego sokak szerint egyike e műfaj legjobbjainak, nemrég az Est FM Rocksteady nevű hip hop műsorában is tanúbizonyságot tett erről - azóta is sokan vadásznak a kazettákon kéz alatt terjedő kuriózumra. A kezdetekben persze még nála is úgy zajlottak ezek a dolgok, mint ahogy nagyjából minden lelkes kölyöknél: egy cimbi fogott egy gitárt és dobolt rajta, ő pedig egy kismagnóval a kezében felvette a próbálkozásokat. Azóta persze gigantikus fejlődés állt be ezen a téren, és nem kellett hozzá sok idő, hogy megalakuljon az első formáció is, Utcai Hangok néven. Ezt a szintén szombathelyi Bobie-val futtatta be - 1996-ban meg is jelent Látomás és Illúzió című albumuk -, de mivel elképzeléseik egy ponton szerteágaztak, ezért saját utakon kezdtek járni. Később Deego megalapította a Dinasztiát, melyben Gomaz, Szilárd, Bence és Bobie is nyúzta a mikrofonokat, azonban ez is az előbbi sorsára jutott. "Rájöttem, hogy magam akarok maradni, így tudom azt elérni, amit szeretnék. A győri Chumpyanz is felkért, hogy álljak össze velük, én azonban tartom magam a szólóhoz. Egy album erejéig persze szívesen együttműködök bárkivel." A győriekkel való spanolgatás a kézről kézre terjedő demókazik idejéig vezethető vissza. Szombathely egyik legősibb rapduójának, a Last Playersnek oszlopos tagja, Scoob invitálta meg Deego-t soksok évvel ezelőtt a Gerenarion című albumra, melyet a Chumpyanz tagjai is hallottak, és ezután már sínen volt a kooperáció: telefonálás, miújságvan, közösmeló. Azóta már annyira beért a produkció, hogy a Hip Hop Mission néven ismert tehetségkutató bulisorozaton egyesek alattomos módon az ő nevüket felhasználva próbáltak bejutni a döntőbe, szerencsére sikertelenül. Akárhogy is nézzük azonban, a névlopás voltaképpen nem más, mint elismerése egy kiemelkedő teljesítménynek - még akkor is, ha ezen értelemszerűen mindannyian kőkeményen felháborodtak. Háromévi küzdelmes huzavona után jött ki az első oridzsinel Deego album Földalatti Siker címen, tizenkét egészen jól eltalált trekkel a korongon, amit a Berti Hangstúdióban rögzítettek, és kevertek szépen-szóló eleggyé. Inspirációként olyan előadókat említ Dixi, mint az elgondolkodtató kérdéseket feszegető, intelligens szövegeiről híres Mos Def, Afu Ra, vagy Talib Kweli. Nem beszélek mellé, hatásuk ténylegesen is érezhető a szövegeken, Deego ugyanis szokatlanul színes metafórákat és kifejezéseket alkalmaz; eltérően az általa csak "ropirepp"-ként emlegetett gyengécske MC-ktől, akik egyfolytában csak az elcsépelt összetartás-dumát erőltetik. Megalapította továbbá a Dope Beatz Entertainment-et, mely saját labelként funkcionál, és szeretne egy ütőképes csapatot gyurmázni köréje. Ez a folyamat már kezdetét vette Landival, az országosan elismert Fürkésző Elemek egyik MC-jével, aki Deego jazzes sample-kből álló instrumentáljait választotta közelgő albumának alapanyagaként. A kis szobastúdióban folyamatosan formálódnak az alapok, Deego pedig szanaszét röhögve, ám magabiztosan mesél az elkövetkező megjenésekről: a Chumpyanz-zal közös albumról, valamint a Bushteknix néven kiadásra kerülő első magyar dancehall és ragga lemezről... Bízzunk benne, hogy Szombathely hangja messzire elér.